Természetesvízi halgazdálkodás

Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/var/www/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 70 sor).

Hazánk, földrajzi adottságaiból eredően, a kontinentális viszonyokra jellemző vizes élőhely típusok teljes sorozatával rendelkezik, amelyek nagyobb része ma még többé-kevésbé megfelelő állapotban van, vagy relatíve alacsony költségráfordításokkal jó állapotba hozható. Egy fejlett és hatékonyan termelő társadalomnak egyre több erőforrást kell irányítania a természeti környezet megóvására, fenntartására és visszaállítására. A vizes élőhelyek biológiai potenciáljának, az életközösségét alkotó fajok populációinak, többek között a halközösség diverzitásának, megóvása ugyanolyan jelentőségű, mint a termőtalajaink fertilitásának megőrzése. A halak, mint a vízhez obligát módon kötődő életközösségek legfontosabb tagjai, érzékeny biológiai műszerek az értő szakember számára, jelzik a vizek pillanatnyi minőségi állapotát (bioindikáció), és időbeni változásait (biomonitoring). Európai viszonyokat tekintve hazánk hal faunája gazdag, kötelesek vagyunk más értékek mellett ezt is megismerni és megvédeni.

Már az 1980-as években vizsgálták az eutrofizáció halászati módszerekkel történő lassítását, és kidolgozták az ichthioeutrofizáció fogalmát, amely feltételezi a vízterület termőképességének növekedése-csökkenése és a halfauna változása közötti összefüggést (Bíró, 2000). Az elmélet szerint az eutrofizáció, változást okoz a halfauna szerkezetében, és a változások felgyorsítják az eutrofizációt. Ezért a víz trofitásfokának növekedését megelőzendő, beavatkozásokat kell folytatni a halközösség eredeti struktúrájának megőrzése érdekében a ragadozó halak preferálásával, nem csak a halászati tevékenység intenzitásának növelésével (Prejs, 1978; Dawidowicz, 1990; Opuszyński, 1989).

A természetes vizek hasznosítóiban tudatosítani kell, hogy a vízi ökoszisztémák degradációjának megállítása nem csak azok szennyezéstől való védelméből, hanem az őshonos halfauna megőrzéséből is áll, amely lehetővé teszi a víz természeti, gazdasági és rekreációs értékeinek, a vizes élőhely élőközössége biodiverzitásának megőrzését. A degradációs folyamatok megállításához szükséges az adott vízterületen a veszélyeztetett, gazdaságilag fontos halfajoknak a restitúciója, mely segítségével elérhető a halfauna jó/kiváló állapotba való visszaállítása. Ez az élő- és ívóhelyek rehabilitációjával egy időben történne. Ezzel párhuzamosan elengedhetetlenül szükséges továbbá a szándékos, vagy akaratlan honosítással bekerült/behurcolt invazív halfajok (olyan fajok, melyek evolúciós fejlődése más helyen ment végbe) állományának felmérése, azok biológiájának és a hazai halfaunára gyakorolt hatásának vizsgálata. A honosított ill. a jövevény halfajok rendszerint csak pillanatnyi halfauna diverzitás emelkedést eredményeznek, később – éppen jelenlétüknek, populációjuk működésének köszönhetően – az érzékenyebb, kevésbé versenyképes őshonos halfajok eltűnésével egy ellenkező irányú folyamat következik be. Hazai természetes vizeinkben az alábbi gazdasági jelentőséggel is bíró invazív halfajok vizsgálata lenne indokolt:

  • Az 1960-as években honosított busa fajok behozatalának legfőbb indoka volt, hogy segítségükkel lehetséges a fitoplankton felesleg eltávolítása, valamint velük jelentősen növelhetők a halászati hozamok.
  • A ma már ivarosan is szaporodni képes ezüstkárásznak az őshonos széles kárászhoz és más gazdaságilag hasznos halfaj ivadékához nagyon hasonló táplálék preferenciája van, melyeknek emiatt táplálék konkurense.
  • Vitatható gazdasági jelentőségű invazív halfajaink közé sorolhatók a természetes vizeinkben egyre nagyobb számban előforduló törpeharcsa fajok, melyek egyrészt táplálék preferenciájukból adódóan, másrészt más fajok ikra és lárva kifalásának eredményeként jelentős mértékben rontják a gazdaságilag hasznos halfajok eredményes reprodukcióját.

 

Gazdasági, de a biodiverzitás megőrzése szemszögéből is az invazív fajok, mint a természetes vizek halközösségének nem kívánatos faunaelemei, negatívan hatnak az őshonos halfaunára (Józsa és Györe, 2001). Éppen ezért a szóban forgó fajok populációját jelentős mértékben vissza kell szorítani, vagy eltávolítani vizeinkből.

A természetes vizek különböző víztípusainak halközösség struktúrája, a különböző natív és honosított halfajok populáció dinamikájában megfigyelt változások és az állomány utánpótlás törvényszerűségeinek folyamatos felmérésével olyan gyakorlatban is hasznosítható eredmények születnek, amelyek alapján a halászati jogosultak (halászok, horgászok) fenntartható, környezetbarát halgazdálkodási tevékenységét optimalizálni lehetséges, valamint amelyekkel a természetvédelem a Natura 2000-es program és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer adat bázisát bővíteni tudja. Az összes gazdaságilag érintett fél számára (természetvédelem, halászati hasznosítók) lehetőség nyílik az ezüstkárász, a busa és a törpeharcsa fajok negatív környezeti hatásának megismerésére. A környezeti adottságok és a halfajok biológiájának ismeretében új fogástechnikai módszer és halászó eszköz kidolgozására és alkalmazására kerülhet sor az invazív fajok visszaszorítása érdekében, valamint az azok által presszionált halfajok restitúciójával azok negatív hatásainak ellentételezésére. Az invazív fajok visszaszorítását követően lehetővé válik az őshonos halfauna reparálása.

Közvetlen gazdasági haszonnal járhat a reparált halfauna hozamnövekedésből adódó halász/horgász (rekreációs, minőségi horgászat) fogás bevétele. Közvetett hasznot az adott vizes ökoszisztéma természeti értékének növekedése jelenthet.

A fenti célok elérése az alábbi kutatási feladatok szükségesek:

  • A gazdaságilag jelentőséggel bíró halállományok nyomon követése (monitorozása), a veszélyeztetett halfajok helyzetének megállapítására;
  • A gazdaságilag fontos, de veszélyeztetett (kecsege, garda, márna, balin stb.) állományának felmérése, növekedésének, táplálkozás- és szaporodásbiológiájának megismerése;
  • A természetes vizeinkben gazdasági jelentőséggel bíró invazív halfajok (busa és törpeharcsa fajok, ezüstkárász) állományának és élőhelyének felmérése, genetikai hátterének feltérképezése, növekedésének, táplálkozás- és szaporodásbiológiájának megismerése;
  • A természetes vizek primer funkcióinak, valamint a természetvédelmi és a halgazdazdálkodási hasznosításból eredő konfliktusok elemzése;
  • A felmérések eredményeire támaszkodva megfelelő hatékonyságú fogástechnika és fogóeszközök kidolgozása az invazív halfajok gyérítésére.

Munkatársak:

Dr. Józsa Vilmos

Lázár Dea

The development of the webpage (in 4 languages) has been supported by the AQUAREDPOT project funded by the European Commission (FP7-316266).